A gúnyversek szerepe és funkciója a felső-magyarországi hitvitában

A szegedi konferencián a hitvita nyomtatványaiban olvasható magyar nyelvű versekről beszéltem.

A következőkben a rezümé olvasható:

Az előadás a 17. század második felében keletkezett, 1663 és 1672 között zajló, már a kortársak között is az iratok szellemeskedő, durva, vaskos nyelvezetéről elhíresült református–katolikus polémiának, a felső-magyarországi hitvitának a szövegeit vizsgálja. Ez a vita Sámbár Mátyás jezsuita szerzetes, Matkó István felsőbányai prédikátor, Pósaházi János sárospataki professzor és Czeglédi István kassai lelkész között zajlott. E hitvitázó szövegek bevezető részeiben több olyan magyar nyelvű gúnyvers is olvasható, mely elsősorban a polémia belső szövegösszefüggéseinek viszonyában értelmezhető. Matkó István Bányász Csákány (1668) címmel kiadott könyvének végén, toldalékban, valamint Czeglédi István Redivivus Japhetke (1669) című iratának elején szerepelnek a vitaellenfelet, a térségben térítő jezsuita szerzetest, Sámbár Mátyást kigúnyoló versikék, „rhytmusok”. A költemények az RMKT XVII/10. kötetében is megtalálhatók.

Az előadás célja, hogy e hitvitázó szövegek lapjain szereplő magyar nyelvű gúnyverseket bemutassa és feltárja a vita argumentációjában betöltött szerepüket. Fő kérdésünk az, hogy milyen funkciót töltöttek be e gúnyversek a hitvitában, illetve hogy a választott versforma, az ekhós-vers, milyen parodisztikus lehetőségeket rejtett magában, s maga a forma milyen módon erősítette a hitvita szövegének „gúny-jelentését”.