Tutorálás március - május:

1. Téma: A disszertáció első elemző fejezetének a megbeszélése.
2. Tevékenység: Dolgozatom első nagyobb elemző fejezetének címe: Az „első magvetés” politikai és eszmetörténeti összefüggései. A hallgatókkal a műhelyvitára benyújtandó disszertáció szövegét beszéltük át. Emellett a dolgozat ezen fejezetéhez kapcsolódva az alábbi tanulmányt is feldolgoztuk.

Feldolgozott szakirodalom: Bene Sándor, A Szilveszter-bulla nyomában: Pázmány Péter és a Szent István-hagyomány 17. századi fordulópontja = „Hol vagy István király?”: A Szent István –hagyomány évszázadai, szerk. Bene Sándor, Bp., Gondolat, 2006, 89–124.

1. Téma: A disszertáció második elemző fejezetének a megbeszélése.
2. Tevékenység: Dolgozatom második nagyobb elemző fejezetének címe: Katolikus egyháztan protestáns görbe tükörben: ekkléziológia és metatextualitás. A hallgatókkal a műhelyvitára benyújtandó disszertáció szövegrészét beszéltük át. Emellett a dolgozat ezen fejezetéhez kapcsolódva az alábbi könyv egy-egy részfejezetét dolgoztuk fel.

Feldolgozott szakirodalom: Szabó Ferenc SJ, Krisztus és egyháza Pázmány Péter életművében, Bp., Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya–L’Harmattan, 2012

1. Téma: A disszertáció harmadik elemző fejezetének a megbeszélése.
2. Tevékenység: Dolgozatom harmadik nagyobb elemző fejezetének címe: A három kérdés „története” és a betű hatalma: recepciótörténet és identitásformálás. A hallgatókkal a műhelyvitára benyújtandó disszertáció szövegrészét beszéltük át. Emellett a dolgozat ezen fejezetéhez kapcsolódva az alábbi könyv egy-egy részfejezetét dolgoztuk fel.

Feldolgozott szakirodalom: Bitskey István, Püspökök, írók, könyvtárak: Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban, Eger, Heves Megyei Múzeumi Szervezet, 1997.

                                                                                                        MEGHÍVÓ

A Miskolci Egyetem

Bölcsészettudományi Karának
Irodalomtudományi Doktori Iskolája

tisztelettel meghívja

Garadnai Erika Csilla

 A felső-magyarországi hitvita

szövegkapcsolati rendszerének vizsgálata

című PhD-értekezésének műhelyvitájára

       Elnök:                                                               Opponensek:

Dr. Kecskeméti Gábor                                         Dr. Hargittay Emil

                                                                       Dr. Tasi Réka

Témavezető: Dr. Heltai János

A vita időpontja: 2014. június 5. (csütörtök) 13⁰⁰

Helye: Miskolci Egyetem, C/2. épület 6. hajó,

a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet könyvtára

Dr. Kecskeméti Gábor egyetemi tanár

az Irodalomtudományi Doktori Iskola

vezetője

A PhD értekezés megtekinthető a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar

Irodalomtudományi Doktori Iskola titkárságán.

A 17. századi hitvitázókról igen nehéz "hiteles" képet szerezni. A disszertációmban vizsgált polémia egyik "főhőse", a polémiát elindító jezsuita, Sámbár Mátyás is különféle "alakban" jelenik meg a vita szövegeiben, illetve a későbbi történetírásban. Gondolhatunk itt arra, hogy Sámbárt protestáns ellenfelei rendszerint kigúnyolták, "fogatlan jezsuitának", Sámbár-szamárnak és Pázmány majmolónak csúfolták a szerzetest, míg ezzel szemben a jezsuita történetírás úgy ábrázolta őt, mint aki az erdélyi és felső-magyarországi térítés egyik legnagyonn alakja, igazi "jezsuita doktor" volt. Az alábbi képen maga a híres jezsuita látható. A képet eredetileg közölte: Velics László, Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából, második füzet (1610–1690), Bp., 125. lap előtt.

Sámbár Mátyás 1661-ben nyomtattatott Három üdvösséges kérdés című vitaratának végén három imádságra lehet figyelmes az olvasó. A vitairat toldalékaként olyan imádságok zárják le a könyvecskét, amelyek a 17. századi katolikus megújulás részeként kibontakozó István- és Mária-kultuszhoz is kapcsolódhatnak - legalábbis részben. És mivel egy barokk szöveg, jelen esetben egy vitairat maximálisan meg kell, hogy feleljen annak a funkciónak, ami miatt megalkották, így a vitairat szövegét követően olyan lezárásra lehetett szükség, amely máris előhívhatta a vallási cselekedetet a remélhetőleg már áttérített protestáns olvasóból, illetve kiszolgálja a katolikus híveknek a vallási térítés buzgalmából fakadó igényeit. Talán mindezeknek köszönhető, hogy három kis ima: Az el tévelyettekért imadság; Mise alatt Imadság, hogy az Aldozat gyümölcsös légyen; valamint a Bóldog Aszszonyhoz minden napi Könyörgés található a könyvecske végén. Sámbár ezekkel nem csak a vitairatot zárja le, de olyan keretbe foglalja a szöveget, amely kitágítja a könyvecske használati körét, s egyfajta kegyességi, a napi imádságban is használható, a vallásgyakorlás kellékévé váló munkaként is forgatható mű lesz. Ugyanakkor itt is megfigyelhető az a tudatosság, ahogy az imák követik egymást. Az első még a térítéshez kapcsolódott, a második már a mise központi részéhez, az átváltoztatáshoz, a harmadik pedig a század közepétől erősen fellendülő, a felső-magyarországi lakosok körében is népszerű Mária tisztelethez, illetve a vallási térítést szolgáló gyülekezeti élethez nyújthatott lelki táplálékot. 

Az eltévelyettekért
      Imadság.

Irgalmas Úr Isten, kérünk téged, teljes szívünkből, hogy azokat, kik az igaz hittül elszakadtak, és a hamisság setétsegében tévelyegnek, a te igaz isméreteddel megvilágosítsad, és őket az ő tévélygéseknek ismerésére igazgasd: hogy így, az anyaszentegyház kebelébe visszajöven, szabadon megvallják; hogy csak a te anyaszentegyházad az az akol, melyben üdvösség találtatik: A mi Urunk JÉZUS Krisztus által, Amen.

Mise alatt imádság.
Hogy az áldozat gyümölcsös légyen.

Menybéli Atya Úr Isten, áldlak téged és szent nevedet magasztalom a népek között, ezért a te véretlen és mindennapi áldozatodért, melyben néked, napkelettől fogva napnyúgotig, bémutattatik, a kenyér és bor színe alatt, a te Szent Fiad; nem csak az ő kínszenvedésének és hálálának emlékezetire, melyben már egyszer érettünk vérrel áldoztatott, és az által nékünk az örök szabadúlást nyerte: hanem az ő jó téteményinek dicsérésére, és az ő érdeminek részeltetésére, és velünk tött kötésének erősítésére. Mind ezekért, hálákat adúnk ma néked minnyájan: és kerünk, hogy ezt az áldozatot a pap kezeiböl bévegyed, mint ha ő magától a te szerelmes Fiadtól mutattatnek bé, az én szükségemért, és az egész Kéresztyénségért: és azáltal engedj nékünk állandó békességet, melyet a világ nem adhat: őrizz, óltalmazz bennünket minden ellenségink álnaksága ellen. Vigasztald a betegeket: erőssítsd az erőtleneket: szabadítsd ki a rabokat; keressed az elesetteket: hozd vissza a tévelygőket: tartsd meg a Jámborokat: jobbítsd és térítsd meg a bűnösöket, eretnekeket és minden istenteleneket. Az élőknek adjad szent malasztodat; a hóltaknak az örök nyugodalmot és üdvösséget: nékünk pedig itt jelenlévőknek, adj igaz ájtatosságot; hogy ezt a szentséges titkot méltó tisztelettel, és erős hittel hallgassuk, és jelenlétednek édességét szívünkben hathatosan érezzük. Amen.

Bóldog Asszonyhoz mindennapi könyörgés.

Oh szépséges és kegyelmes Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, Isten után legfőbb reménségem,: a te kegyes vóltodért kérlek alázatossan, fogadj engem Fiaddá, és viseljed gondomat most, és mindenkoron: őrizz, óltalmaz engem ma és teljes életemben, minden halálos bűntől. Nyerd meg nekem a tisztaság és hozzam illendő lelki jószágok ajándékát, mellyekkel a te Szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak tetszettél: és életemet oly állapatra vezéreljed, mely Szent Fiad előtt, és te előtted legkedvesb, és nékem legüdvösségesb. Oh kegyelmes, oh kegyes, oh édes Szűz Mária. Kérlek, emlékezzél rólam most, és halálom óráján. Amen.

A pályázat harmadik negyedévében a három tutorálási alkalommal az alábbi témákat dolgoztuk fel a hallgatókkal:

1. Téma: Recepciótörténeti kérdések a vitában
2. Tevékenység: A hitvita lezárásaként Sámbár Mátyás 1672-ben harmadszor is kinyomtatta a Három üdvösséges kérdés című iratot. Szövegét új paratextusokkal látta el, melyekben reflektált az 1660-as években zajló vitára. Sámbár ezen megnyilatkozásai már a vita befogadás-történetének részét képezik. A hallgatókkal a vitairat paratextusait elemezve vitattuk meg e kérdést.

Feldolgozott szakirodalom: Hima Gabriella, Új Historizmus, Alföld, 1997/5. Időpont: 2013.12.06.

1. Téma: Olvasói bejegyzések a vitairat lapjain
2. Tevékenység: Sámbár Mátyás 1672-ben kiadott Három üdvösséges kérdés című iratának egyik OSzK-ban található példányában számos olvasói betű-kitörlés található. E kitörlések egyértelműen arról tanúskodnak, hogy egy protestáns olvasó kezébe került az irat. A hallgatókkal a kitörléseket vizsgáltuk, s az olvasói margináliák szerepét tanulmányoztuk.

Feldolgozott szakirodalom: garadnai Erika, Olvasói bejegyzések Sámbár Mátyás Három üdvösséges kérdésének 1672-es kiadásában = Doktoranduszok Fóruma Bölcsészettudományi Kar Szekciókiadványa, ME BTK, 2012, 21–29. Időpont: 2014. 01. 24.

1. Téma: Átírási kérdések és szövegkiadás
2. Tevékenység: Disszertációm függelékeként Sámbár Mátyás vitaindító iratának 1661-es és 1672-es kiadásának modernizált átírását végeztem el. Az átírás és a variánsok összehasonlítása, vizsgálata során számos textológiai kérdés merült fel. A hallgatókkal az összevethető szövegeket vizsgáltuk, illetve a népszerű kiadás alapelveit elemeztük, tanulmányoztuk.

Feldolgozott szakirodalom: Kecskeméti Gábor, A textológiai munka egyes problémáiról – az új textológiai alapelvek közrebocsátásakor – Alapelvek az irodalmi szövegek tudományos kiadásához, Irodalomtörténet, 2004/3, 317–330. Időpont: 2014.02.14.

Zilahi János, az elfeledett hitvitázó

Különösen nagy élmény, ha olyan régi nyomtatványra bukkan az ember, amely tovább bővíti, kiszélesíti a kutatási téma irányait, lehetőségeit. A következőkben egy 1672-ben Kolozsvárott nyomtattatott református hitvédelmi iratról, Zilahi János Az igaz vallásnak vilagos tüköre. Mellyben az Cálvinista Vallásnak tökélletes tiszta igazsága, és igaz fundamentomos régisége, minden jo lelki-ismeretü embereknek szemek eleiben téteti[1] című munkáról közölnék pár részletet, mely természetesen disszertációmban is helyet kap majd. E munka, távolról ugyan, de kapcsolódott a felső-magyarországi vitához, hiszen szerzője – az előszó szerint – Sámbár Mátyás jezsuitának kívánt választ nyújtani.[2]

Zilahi írásában, mondhatni az öregség narratíváját használja fel az üldöztetéseket szenvedő protestáns egyház védelmében. Élemedett korát – a könyv írásának idején nyolcvankét esztendős volt a szerző – a könyve elé írt bibliai mottókban is kiemeli: „2. Petr. 1. v. 13, 14. Mert mélto dolognak itélem lenni, hogy mig ez én testemnek sátorában vagyok, fel-ebreszszelek titeket intéseknek általa. Mivel hogy tudom, hogy hamar le-teszem ezt az én hajlékomat, mint a mi Urunk Jésus Christus nékem meg-jelentette. / Psal. 34. v. 12. Jöjjetek ide Fiaim, halgassatok engemet, az Urnak félelmére meg-tanitlak titeket. / Syr. 23. v. 6. Halgassátok Fiaim, az igaz-mondo szájnak tanitását. Mellyet a ki meg-tart, meg nem fogattatik az ö beszédével.” Már e paratextusok meghatározzák a szöveg kommunikációs terét, az írót bölcs öregként, az olvasókat, híveket pedig ifjakként ábrázolják a bibliai citátumok. Ezt a beszédhelyzetet, a szerző által felvett retorikai pozíciót erősítik a preliminária további szövegei. A Szentháromságnak szóló ajánlásban a szerénység toposzát követően többször is kitér vénségének ecsetelésére, s korát bibliai párhuzammal ábrázolja: „De ö kegyelemmel bövelkedö édes Atyám! el-felejthetetlen lévén te nálad amaz te igéreted, mellyet az Esaiás által régen töttél volt: Mind vénéségemig csak Te: fejemnek öszüléséig te hordoztál és tartottál. Kezedböl ki nem vetetted zabolámnak fékemlöjét, hanem el-szintén tizen-egy orakor-is, ki-jöttél életemnek piatzára, és vénséges életemnek estvéjén-is, a te örökségedben valo idvesseges dolgozodásra el-hittál.”[3]

Az Istenfélő olvasóhoz szóló előszóban ismételten vénségét ecseteli, melynek oka a kötelező retorikai toposz alkalmazásán túl az lehetett, hogy a viszontagságos időkben még öregségében is vallása mellett kikelő prédikátor jó példával járjon elő a református híveknek. Ugyanakkor ebben a szövegrészben jelöli a szerző, hogy írás szorosan kapcsolódik a korábbi évek hitvitáihoz: „Istenes Olvaso, hogy én e munkát, nem csak most; hanem az elött valo idökben-is volt igyekezetem hogy cselekedgyem, kiváltképpen miúlta Sámbár Mátyás Uramnak, három Kérdések felöl valo irása ki-bocsátva vagyon. Hogy penig vénségemnek mostani szoros idejére hallasztottam, mikor immár jo lelkem-isméretinek csendesssgével, végsö orámhoz, és az én Meg-válto Jesus Christusomhoz valo meneterle el-készülve, és indulo félben vagyok, oka ez, hogy a mi képpen amaz szegény özvegy […] En is el akarám várni, más ezeremnél tudossabbaknak kegyességeket, és böségesen tött illendö tudos feleleteket az három kérdésekre.”[4] Zilahi tehát Az igaz vallásnak Tüköre című vitairatát alapvetően a felső-magyarországi városokban zajló harc, illetve az ottani polémiát elindító Sámbár Mátyás könyve ellen írta. Művének fő része azonban nem folytat vitát szövegszerűen Sámbár említett könyvével, sokkal inkább a református vallás tanításait, a kálvinista vallás régiségét és igazságát tárgyalja kérdés-fefeletekben, példákban és bizonyításokban. A könyv fő részének tartalma tehát alapvetően nem polemizál Sámbár könyvével, válasziratnak csak abban a minőségében tekinthető, hogy Sámbár katolikus hitigazságokat közlő könyvéhez hasonlóan Zilahi is a legalapvetőbb református tanokat tárgyalja. Művének az említett vitához való kapcsolatát és kapcsolódását leginkább a főrészt megelőző üdvözlő versek jelölik, melyek közül kiemelkedik Matkó István írása. Ebben Matkó a Domitiánus által üldözött és Pathmos szigetén lévő János apostol által írt Apokalipszis könyve nyomán, a jó és rossz angyalok harcaként ábrázolja saját korának eseményeit. A prédikátor versének allegorikus értelme szerint a Sárkány Angyali a katolikus tanok mellett kikelők, az ellenük küzdők, nyilván az igaz hitet védelmező protestánsok a Szent Angyalok, akiknek a hadába e munkájával immáron Zilahi is belépett. Matkónak ez az apokaliptikus-látomásos beszédmódja már a Bányász Csákányban is megjelent, ahol a katolikus egyházat – Sámbár hegy ábrázolása ellen – az Apokalipszis hét hegyeként tüntette fel, s könyvének vitaszövegében többször is Veres Sárkánynak nevezte a jezsuitákat. Matkó köszöntőverse arról árulkodik, hogy a szerző Zilahi művét is olyan könyvnek tekintette, amely a Sámbárral folytatott, „apokaliptikus léptékű küzdelem” részeként jelent meg. János apostol üldöztetésére, illetve a látomások beteljesedésére való utalás az 1670-es évek protestánsüldözésének idején különösen „valóságosak lehettek” a református hívők számára, így az Szent Angyalok társaként ábrázolt Zilahi művével ne csak hitvédelmet, de csatát is vállat  a katolikusok ellen: „Szent Angyalok társa vagy Zilahi János / Mert a jobb rész mellet nyilad olly szigonyos, / Hogy  a kikre lövöd sebek mind halálos, / Rendel meg-felelni ellened mert bajos.”[5]

A Miskolci Egyetem BTK Irodalomtudományi Intézetének egyik régi hagyománya, hogy évről-évre igyekeznek tanárok és diákok közös tanszéki kiránduláson részt venni. A közösségépítő program (február 7-8.) idei célállomása Sátoraljaújhely volt, ahol Kazinczy Ferenc nyomába eredtünk és megtekintettük a "Szép és a Jó" című kiállítást Gyapay László tanár úr tárlatvezetésével. Ezt követően felsétáltunk a hófödte MagyarKálváriára, majd a túra fáradalmait egy disznótoros vacsorával pihentük ki, ami után a korábbi tállyai borkóstolóról magunkhoz vett nedüket is elfogyaszthattuk. A kirándulás második napján megtekintettük A Magyar Nyelv Múzeumát, megkoszorúztuk a széphalmi mester sírját, s megtekintettük Mauzóleumát is.

A héten volt alkamam részt venni a kutatási témámhoz szorosan kapcsolódó előadáson. Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya, a régi magyar oktató- és kutatóhelyekkel közösen, 2014. január 29-én, szerdán délután 4 órakor tartotta soron következő vitaülését az intézet I. emeleti tanácstermében, melyen HELTAI JÁNOS: A Bizonyos okok 1671. évi pozsonyi kiadása és más vitairatok az 1671-es évből című előadása hangzott el. Pázmány először 1631-ben jelentette meg a Bizonyos okokat, melyet Popel Éva asszonynak, Bottyáni Ferenc özvegyének ajánlott. Mint az előadás is rámutatott, ennek az iratnak elsősorban a konvertálás lelki folyamatának a segítése, a főrendi olvasók vallásváltoztatásának előmozdítása volt a célja.

A könyv 1671-es kiadása ugyanakkor már teljesen más történelmi, politikai és felekezeti kontextusban értelmezhető. Mint ismert, a Wesselényi-összeesküvés után ebben az évben indult el a felső-magyarországi térség erőszakos katolizációja, melynek eszközeként több vallásügyi röpirat, a Bársony György egri püspök által szerkesztett, II. Szilveszter pápa hamis bulláját közreadó Speculum Hungariae és az országban a protestánsok vallásszabadságát cáfoló Veritas Toti Mundo Declarata című munkák jelentek meg. Heltai János előadásában többek között azt vizsgálta, hogy Pázmány Bizonyos okok új kiadása hogyan illeszkedett a korszak átalakult, az előretörő katolicizmust támogató diskurzusrendjébe.

Az idei év utolsó bejegyzéseként a dolgozatomban részletesen tárgyalt, itt azonban csak röviden ismertethető részletet szeretnék megosztani a kedves olvasókkal. A durva, trágár nyelvezetéről elhíresült felső-magyarországi hitvita egyik központi szövege az 1668-ban kiadott A három kérdésre való summás választételnek egy arra lött alkalmatlan felelettel való megerösödése címmel megjelenő, Pósaházi János sárospataki református professzor által írt munka volt. E művében a szerző hosszasan írt ellenfeléről, Sámbár Mátyás jezsuita szerzetesről is. A vitairodalomra jellemző gúnyolódást odáig fokozta a professzor, hogy a katolikus missziót vezető pátert Arisztotelész nyomán a Mesappus hegyén türkölődő és ellenfeleit csak ürülékével megcélzó mitikus állathoz hasonlította. Parodisztikus allegóriája az egész műben jelen volt, nem hiába hívta e munkát a későbbiekben maga a szerző "Anti-Bonasus" könyvnek.

Íme iratának első paragrafusai: „I. Irja Aristoteles Lib. 9. de Hist. Animal. Capite 45. hogy Paeoniában a Mesappus hegyén terem egy Bonasus nevü ökör bika ábrázatú vad állat: kinek jóllehet szarvai vadnak, de azok tompák, hátra horgattak, és igy a türkölödésre, hogy azokkal vagy más ellene tusakodó vadaknak, vagy a vadászoknak árthatna, haszontalanok és alkalmatlanok. Mindazonáltal vagyon más mestersége: mert mikor a vadászásban a kuvaszok kergetik, féltében nagyokat fosik; olly sebessen penig, hogy négy lépésni földre-is a post-praedicamentomábol ki-lövellik a fekete festék: melly ha a nyomában lévö agarakot meg éri, igen meleg természetü ganéj lévén, a szöröket el-perseli. Ez a szaros és büdös állat (tisztességgel essék szollásom) más módgya nem lévén benne, láttyátok fossal és ganéjjal óltalmazza magát. II. Micsoda ez? A Summás Válasz-tételnek Authora-is, midön nem régéniben, amaz nem Három idvességes kérdéssel, hanem majd mennyi linea benne vagyon, annyi mérges gyükerü tsemetékkel fiatallyosodott könyvetskének erdejében vadászdogalna; Sámbár Mátyás, ki ez nem idvességes gyümöltsöt, hanem galagonyát és bojtorjánt termö berket plántálta, megh-kajonolván a dolgot, szintén ugy cselekedék, mint a meg-emlitett ökör ábrázatú Bonasus. A Válasz-tevő szeléden, törölgetve, és emberségessen bánék ugyan vélle, de ez a meg szelédéthetetlen fene bestia, annál inkább meg-bizá magát, tsatára, ütközetre, türkölödésre indula. De vallyon mivel türkölödik és viaskodik? Foggal, agyarral nem lehet, mert azt Károly táján ki-vonták, szarvval sem, mert azt egyszer-is mászszor-is a vadászok le-verték: hanem ugyan keményen meg-szorétvén a két horpaszát, nagyokat fosik, az az, szitkos, mérges, motskos szokat moslékos szájábol okádozodik, azzal akarja magárul a vadászokat el-vetni. 3. Az ökör ábrázatu Bonasusnak szokása az, mint felölle Aristoteles a meg-emlitetett könyvben irja, hogy minek-elötte meg-vemheznék, maga undok ganéjával a helyet a holott meg-akar elleni körös körül keréti, ganéjbol tsinál magának várat, hogy ha nem erejétül, avagy csak büzitöl irtozzanak a több vadak, ötet fekvö s ellö helyéböl fel ne kölcsék, hozzá közeliteni ne merjenek. Vallyon amaz embertelenségnek vadon erdejében zilajkodo fekete Dáfanes, nem ezt mivelé? A Summás válasz-tétel ellen valo fiatal ivadékját, nem szülheté másképpen, hanem mind magának, mind kellemés fajzattyának rothatt ganéjbol tsinála kaput és keritést, hogy a ki erejétül nem fél, avagy tsak büdös dohátul irtozván, belé ne merjen kapni.”

Pósaházi szövegében maga Sámbár volt a Bonasus nevű ökör ábrázatú szamár, aki az Arisztotelész által leírt mitikus hegyen lakik, azon bóklászik. Az Arisztotelészre való szöveghivatkozás már önmagában is parodisztikus, hiszen ennek a szövegnek a megidézése kigúnyolja az egyébként arisztoteliánus jezsuita egyház- és államelméleti hagyományt.^[1] A Bonasus kép használata ugyanakkor nem csak az antikvitás szöveghagyományát, hanem a középkori bestiáriumok ismert szörnyalakját is megidézhette az olvasókban.^[2] A középkori bestiáriumok egyik fontos, bár nem mindig jelölt forrása Idősebb Plinius Természetrajza (Historia naturalis) volt, melynek anekdotikus narratívája – bár forrásként nincs feltüntetve Pósaházi művében – „felismerhető” a pataki professzor hitvitázó szövegében is.^[3] De hogy ne csak a hitivtázók elbeszélésében és ábrázolásmódjában csodálkozzunk rá a "jezsuita bestiára" a következőkben a mitikus állat, s a pataki professzor iratában megelevenedő lény egyik középkori ábrázolása látható. Valami ilyesmi alaknak képzelték, ábrázolták a vitairatokat író kálvinisták Sámbár Mátyás jezsuitát:

BÚÉK! :)

Az őszi félévben októberben és novemberben is volt alkalmunk néhány témát megbeszélni a hallgatókkal.
Október 24-én:

1. Téma: A 17. századi humor jelenségei a felső-magyarországi hitvita szövegeiben.
2. Tevékenység: A kora újkori hitvitákban az argumentáció részét képezte a vitaellenfél személyének kigúnyolása, nevetségessé tétele. Az általam vizsgált szövegekben ez a vitázó szándék nagyon hangsúlyosan megjelent, éppen ezért már a korszakban is vaskos, durva nyelvezetükről voltak híresek az iratok. Októberi találkozásunkkor a kora újkori humorról és a vizsgált szövegekben megjelenő parodisztikus szövegalakzatokról beszélgettünk a hallgatókkal. Feldolgozott szakirodalom: Tarnai Andor: A paródia a XVI-XVIII. századi Magyarországon, ItK, 1990, 444–469.

November 14-én:

1. Téma: Képvita a hitvitában.
2. Tevékenység: Az 1660-as években induló kassai és sárospataki jezsuita térítés során számos olyan katolikus vallási szokás, ceremónia nyert teret a térség városaiban, amelyet a protestáns vitairatszerzők bálványozásnak tituláltak. A képtisztelet kapcsán külön kis vita alakult ki a felső-magyarországi hitvita szövegeiben is. Ennek megjelenését vizsgáltuk Illyefalvi István 1669-ben kiadott iratában. Feldolgozott szakirodalom: Tasi Réka: „…Idvözletet, és tiszteletes imádást tegyen…”: Monoszlóy  András és a képtisztelet fogalmai = Publicationes Universitatis Miskolcinensis, Sectio Philosophica Tomus XVII., Fasc. 1. 2012, 51–64.