Sokszor emlegetik a 17. századi polemikus irodalom kapcsán, hogy mennyire szellemes, szórakoztató, adott esetben vicces a korabeli iratok nyelvezete. Ennek bizonyságául a következőkben elindítok blogomban egy kis "sorozatot" melynek az alább közölt idézet nyomán a "Napi Cipó" nevet adtam.

:)

Illyefalvi István 1669-ben az eklézsiáról folytatott vita közben írta a következőt:

"Hát csak egy az itélet ti nálatok, akar edgyüt, s akar külön légyen az animal, a rationaléval? Hát csak egy itéletetek vagyon, egy rakás könek egyszer, s' mind elvivésében, és külön külön elhordásában? Csak egy az itélet ti nálatok, akar egy kemencze Czipót egyszer, s' mind meg egyen s' elnyellyen egy Praedikátor, s' akar penig, egyenként külön külön fel falatozza?"

Illyefalvi István, Bányász csákánynak tompítása, 1669, Kassa. 64. lap.

A vita egyik legszellemesebb szövegének talán a Matkó István által 1668-ban írt vers tekinthető. Habár az RMKT-ban is olvasható a kis költemény, a következőkben - mivel éppen ez volt szegedi dolgozatom egyik elemzett forrása - magát a verset is feltöltöm e blogba.

Jó olvasást!

Matkó István: Sámbár oda van már…

Sámbár oda van már mondgyad ECHO ámbár,

Ámbár? nem szánod e? Nem had pirullyon bár:

Bár? hát mit érdemel! Korpás csalán is kár:

Kár? kár; mert elötte a jó gyöngy is sár.

Páter ö tudod é? Bizony mondom ater;

Ater? hogy fekete?[1] ECHO mondom bár ter;

Ter? Nem-is csak kétszer hanem sok ezerszer,

Mert disznó módgyára mindent öszve kever.

Jesuita talám? De bizony Suita,[2]

Suita? Az, mert ott mocsok a jó vita,

Ita? Azt nevének vége bizonyittya.

Tajtékját mostan-is fertöjében túrta.

Becsi nincs orrában az aranyperecznek

Bársonyt-is hátára csak héjjában tesznek

Szép szóval Sámbárnak mit hosz ha felelnek?

Mert csak moslék ád ízt meg veszet inyének.

Orrával ganét túr, hátán bársony rútúl

Emberség czéllyán túl mind csak rútúl dúlfúl.

Okos feleletre ha kéred, meg némúl                                        

Ha nem szól bolondúl mérgében ugy megfúl.

A légy nem sokat néz tiszta papirosra,

Fekete ganéjá akar hol ki tojja.

Szemtelen Sámbár-is nevét hasogattya

A kinek irását felelvén nem birja.

Ally félre nagy szarvú, hogy ha egésségkell

Ha Matkóból patkot homlokodra vész fel

Híd meg nagy szégyennel fenékkel fordúlsz fel?

Jaj veszett Suita! osztán hogy hogy kelsz fel?

Patko sik utakon labakat gyámolit.

Emberteleneket homlokban is pendit.

Quadratust pilisröl BANYASZ földre teritt[3]

Eokos Csákányával jesuitát szédit.

Vásárhelly piatzán Sámba[4] lovak ára

Mi légyen? Vajdáknál vagyon a csak tudva

Czigányok sem tartyák meleg istalóba

Hanem sátor szegnél koplal bé ponyvázva.

Abrakja Sámbának sarkantyú taréja

Törlö szüre pedig vajdák füstös rúdgja

Hogy ha sámbaságát piaczon mutattya

Vajdája haragját sátorbol meg hallya.

Varjak egyék meg érette azt mondgya

Hogy sámbaságod-ért rajtam vagy maradva

Ha többször vásárra jösz légyen tuttodra,

Kedvetlen-is fel rugj s-tülem meny dolgodra.

A szegedi konferencián a hitvita nyomtatványaiban olvasható magyar nyelvű versekről beszéltem.

A következőkben a rezümé olvasható:

Az előadás a 17. század második felében keletkezett, 1663 és 1672 között zajló, már a kortársak között is az iratok szellemeskedő, durva, vaskos nyelvezetéről elhíresült református–katolikus polémiának, a felső-magyarországi hitvitának a szövegeit vizsgálja. Ez a vita Sámbár Mátyás jezsuita szerzetes, Matkó István felsőbányai prédikátor, Pósaházi János sárospataki professzor és Czeglédi István kassai lelkész között zajlott. E hitvitázó szövegek bevezető részeiben több olyan magyar nyelvű gúnyvers is olvasható, mely elsősorban a polémia belső szövegösszefüggéseinek viszonyában értelmezhető. Matkó István Bányász Csákány (1668) címmel kiadott könyvének végén, toldalékban, valamint Czeglédi István Redivivus Japhetke (1669) című iratának elején szerepelnek a vitaellenfelet, a térségben térítő jezsuita szerzetest, Sámbár Mátyást kigúnyoló versikék, „rhytmusok”. A költemények az RMKT XVII/10. kötetében is megtalálhatók.

Az előadás célja, hogy e hitvitázó szövegek lapjain szereplő magyar nyelvű gúnyverseket bemutassa és feltárja a vita argumentációjában betöltött szerepüket. Fő kérdésünk az, hogy milyen funkciót töltöttek be e gúnyversek a hitvitában, illetve hogy a választott versforma, az ekhós-vers, milyen parodisztikus lehetőségeket rejtett magában, s maga a forma milyen módon erősítette a hitvita szövegének „gúny-jelentését”.

Csütörtön került megrendezésre a Fiatalok Konferenciája a SZTE BTK és az ELTE BTK hallhatóinak rendezésében.

Ezúttal is szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy részt vehettem a  a csütörtöki konferencián!

fikon2013_programfuzet.pdf (765987)

Sámbár Mátyás jezsuita a Három üdvösséges kérdés címmel 1661-ben kiadott munkáját az ország egyik legtekintélyesebb urának, Nádasdy Ferenc országbírónak ajánlotta. Disszertációmban központi szerepet kap ennek a prelimináriának az elemzése, mert úgy vélem, ez az a szövegrész, mely egyrészt létrehozta a teológiai mű értelmezési terét, másrészt a korszak katolikus megújulásáról, az ún. "térítő földesúri rekatolizációról" szóló fontos forrásnak tekinthető. Íme hát az ajánlás egy részlete:

„A Bölcs által az Istennek Lelke hasonlíthatja az Igazakat a Nádasba esett szikrákhoz, amelyek gyors gyullasztásukkal még a vízzel teljes tókat is tűzben, és lángban láttatnak fordítani. Ím Országunk tejjel, mézzel folyó régi kövér földét átok szakadásoknak és tévelygő értelmeknek áradási miatt egy posványos tóvá változtatták vala, de a jó Istennek kegyelméből, oly Nádassá fordula, mely közé az igaz Hitnek szikrái akadának, és minden jóknak örömére tündöklő világosságával fénylenek.  Nagyságod kegyelmes engedelméből légyen szabad ez homályos tentával feljegyzett igéket így magyarázni: GROFF NÁDASDI FERENC Országunk Fő Bírája, mind maga példájával, mind különbféle bölcs igyekezetivel, és sok Istenes költségével, sok ezreknek szívekben az igaz Hitnek szikráját hintvén méltóvá lett, hogy azoknak Lajstromában számláltassék, akik felöl így szól a Bölcs […] az az: Fényleni fognak az igazak, és mint a szikrák a Nádasban ide-s-tova Futosnak. Sap.3v.7. Ez igazságnak szikrái, hogy a Sz. Írásnak igéivel, mint a Szent Lélek sebessen zúgó szelével jobban és jobban gerieztessenek, íme rövid könyvecske irattatott a mely a Nagyságod Kegyes Patrociniumja alá folyamodik: Méltóztassék Nagyságod oly buzgósággal fogadni, amellyel kívánja Országunk megtérését. Úgy tetszik csak ennek világosságánál is, ha kik nem vakok, megláthatják a régi ösvényeket, és azt az utat, amelyen akik járnak, nyugodalmát találják lelkeknek. Légyen így azért, hogy e kis írás és Könyvecske a Méltóságos Nádasdi nevében, mint igazságnak fényes világosságában öltözvén a tévelyítő, és nemzetünk bolygató sok féle értelmeknek homályát elverhesse, és a maguk itélete szerint való utakon tévelygőknek az üdvösségnek útját megmutatván, a régi szent Hitnek egységére hozhassa a Rába két mellyékétől fogva, egész Fogaras Földéig.”

Talán "nem véletlen", sőt minden bizonnyal nagyon is tudatos vitamódszertani eszköze lesz a jezsuita ellen felszólaló protestáns szerzőknek, hogy célozgatnak erre a "nádasságra". Pósaházi János sárospataki professzor például első, Sámbár elleni apológiájában a következő kifejezésekkel vezeti be szövegét: „Azt akarja megmutatni, hogy nem igaz a Luther és Calvinista vallás. De minemű nad szálackal ellenünk tsatazzék, értsük rövideden.”

A polémia mint csata, ütközet jelenik meg a vitairat lapjain, ám a pataki professzor jó érzékkel csak nádszálaknak tekinti a jezsuita páter szövegének érvelését. Ugyanakkor saját munkáját Rhédey Ferencnek ajánlja, aki az 1660-as években még mencsvára és támogatója tudott lenni a felső-magyarországi reformátusoknak is - legalábbis a szerző ajánlása ezt a reményt közvetíti -,  s aki Nádasyhoz hasonló világi tekintélyként mintegy ellenpontozta a katolikus főúr "jelenlétét". És mit üzenhetett Sámbár a Nádasdynak szóló ajánlással? Talán azt, hogy az 1660-as években elinduló jezsuita misszió hátterében olyan politikai megfontolások és erők álltak, melyek előtt a felső-magyarországi protestáns városok meg fognak hajolni.

1. Téma: A paratextusok szerepe a felső-magyarországi hitvita szövegeiben.
2. Tevékenység: A kora újkori nyomtatványokra jellemző volt, hogy számos, az olvasást és a befogadást segítő, vagy éppen a szöveg keletkezéséről árulkodó, a kor retorikai hagyományát tükröző szövegrész előzte meg a művek törzsszövegét. A mottók, ajánlások ebben a hitvitában is roppant fontos szerepet játszottak. E szövegtípusok fontosságáról, és a vitában betöltött szerepükről beszélgettünk a hallgatókkal. Feldolgozott szakirodalom: Heltai János, A szöveg tekintélyének forrásai Magyarországon a barokk kor elején = Hatalom és Kultúra: Az V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Jyväskylä, 2001. augusztus 6–10.) előadásai II. szerk. Jankovics József, Nyerges Judit, Bp., Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 2004, 678–694.

És a mai napon került fel a netre a  MERT-ben, a Miskolci Egyetem közéleti és kulturális lapjában közölt kis írásom a kutatási témámról.

Íme az elérhetősége:

mertnet.net/cikkek/2013/campus/bolcseszkent-regi-hitvitak-nyomaban

Mindenkinek szeretném szeretettel a figyelmébe ajánlani az alábbi kötetet. A "Docendo discimus" a ME BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának legfrissebb kiadványa, melyben a hallgatók témavezetőikkel közösen publikálhatták eredményeiket.

Jó olvasást!

:)

magyarszak.uni-miskolc.hu/csv/kiadvany.php?item=60

Szerencsére a bölcsészettudományok "rabjai" nyáron sem tudnak szabadulni. Ennek örömére találkozhattunk és gondolkodhattunk együtt.

Harmadik alkalom: 2013.08.15.

1. Téma: Nyomdák és kiadványok Kassán és Sárospatakon az 1660-as években.
2. Tevékenység: A hitviták megjelenésének és a kibontakozó polemikus irodalom létrejöttének alapfeltétele volt, hogy a városokban nyomdák is üzemeltek. A felekezetiség azonban – éppen a megélénkülő polémiák idején – lassan háttérbe szorult a nyomdászoknál. Az  egyre üzletiesebb nyomdáknak és a polémiáknak az összefüggéseiről beszélgettünk a hallgatókkal. Feldolgozott szakirodalom: Galli Katalin, Pavercsik Ilona, Az ellenreformáció győzelme a kassai könyvnyomtatásban: Kassa és nyomdászata az 1660-as és az 1670-es években, Oszk Évk, 1981, 353–377.

A Jedlik Ányos ösztöndíj ideje alatt - egyik "vállalásomnak" megfelelően - van lehetőségem tutori tevékenységet is folytatni a ME diákjai körében. Mivel munkám alapvetően a ME BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájához kötődik, ezért a műhely doktoranduszhallgatóival igyekszem még részletesebben megismertetni a felső-magyarországi hitvitával kapcsolatos forrásokat, kutatási eredményeket, módszereket, a téma szakirodalmát. Remélem, hogy közös megbeszéléseink, a forrásszövegekkel és a szaktanulmányokkal való megismerkedésük saját kutatásaikban is kamatoztatható eredménnyel zárultak, zárulnak. 

Első alkalom: 2013. június 20.

Téma: Bevezetés az 1660-as évek hitvitázó irodalmába.

Tevékenység: A tutoráltakkal – ME Irodalomtuományi Doktori Iskolájának régi magyar irodalommal foglalkozó hallgatóival – szoros szövegolvasással feldolgoztuk Sámbár Mátyás Három üdvösséges kérdés című könyvének szövegét.  Célom az volt, hogy a felső-magyarországi hitvita nyitó iratának tekinthető művel a doktori iskola hallgatói is szövegszerűen megismerkedjenek, illetve a saját témájukhoz kapcsolódó problémákat, kérdéseket megbeszéljük.

Második alkalom: 2013. július 11.

Téma: Vallási és politikai helyzet Kassán és Sárospatakon az 1660-as években.

Tevékenység: Az 1660-as években Kassán és Sárospatakon politikailag és vallásilag is igen összetett, mai kifejezésekkel élve „multikonfesszionális” és „multikulturális” társadalmi viszonyok voltak. Ennek a vallási és politikai sokszínűségnek az összefüggéseit tárgyaltuk meg a hallgatókkal. Feldolgozott szakirodalom: Bitskey István, Kultúrák metszéspontján: Felső-Magyarország a 17. században  = Uő, Mars és Pallas közt: Múltszemlélet és sorsértelmezés a régi magyarországi irodalomban, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2006 (Bibliotheca Studiorum Litterarium, 37), 123–140.